Csak te és én , és senki sincs körülöttünk.Úgy érzem,egy hajszálon függök..ez a hosszú út lefelé megy.Meg próbáltam lélegezni,de küzdök a levegőért.Én mindig csendben maradok és ezért nincsen soha kihez fordulnom.De te mindig itt vagy,amikor minden darabokra hullik.És úgy tűnik a világ a lábaimnál csap össze.Te szeretsz a legjobban ha rendetlen vagyok,amikor én vagyok saját magam legrosszabb ellensége.Te teszel olyanná,hogy gyönyörűnek érezhessem magam.Amikor nem tudok semmit bizonyítani.És nem tudom elképzelni ,hogy csinálnám végig.Nem létezem nélküled.Hallod mit mondok,akkor is ha nem szóltam egy szót sem.Te vagy a felkelő napom , és te vagy a hely ahova futhatok.Te tudod,hogy milyen fájdalmas mikor minden darabokra hullik szét.És amikor azt mondod"Kincsem,ez jobb lesz!"Hiszek neked és reménykedem benne.Látom magam azon az úton amit már te is végig jártál.(nagyon büszke vagyok rád!)A tökéletlenségemmel is azt gondolod tökéletes vagyok.Amikor nehéz , te azt is értékessé teszed...Csak meg akartam köszönni,hogy elmondtad,hogy is van ez.Sosem tudtam,mit higgyek el,amig nem hallottam a szádból őket.Csak meg akarlak kérni,hogy a végén te se add fel!Meg fogom találni az utam,keresztül a sötétségen.Amíg a hangod a fejemben marad.Te segítesz túlélni,te segítesz meg úszni ezt.Te igazat mondasz mikor minden más hazugság.Csapdában egy színek nélküli világban , minden olyan fekete és fehér.Te tanítottad meg, hogyan találjam meg...te mutattad meg,hogyan nyissam fel a szemem.Túlsok dolog történik egyszerre,de talán együtt meg csinálhatjuk.<3 szeretlek <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése